Tájékoztató az egyszerűsített foglalkoztatásról és a háztartási munkára létesített jogviszony új szabályairól

Az utóbbi időben több félreértés keletkezett az egyszerű foglalkoztatás és a háztartási munka értelmezéséről, ezért indokolt ezeknek az új munkavégzésre irányuló jogviszonyoknak a megismerése és elhatárolása egymástól.

A félreértés alapja az, hogy 2010. április elsején hatályba lépett az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló 2009. évi CLII. törvény, amely egyszerűsített foglalkoztatásként szabályozta az alkalmi munka, az idénymunka, valamint a kiemelkedően közhasznú szervezetnek minősülő munkáltató által történő foglalkoztatás mellett a természetes személy munkáltató által kizárólag háztartási munkára történő foglalkoztatást is. E jogszabály tehát négy típusát határozta meg az egyszerűsített foglalkoztatásnak, mint sajátos atipikus munkaviszonyoknak. Ebben a rendelkezésben az egyszerűsített foglalkoztatás négy típusa mind munkaviszony volt, a közös sajátosságuk pedig a hagyományos munkaviszonyhoz képest abban volt, hogy ezekre a munkaviszonyokra nem kellett alkalmazni a Munka Törvénykönyve egyes rendelkezéseit, továbbá az e jogviszonyokban történő foglalkoztatás bejelentése az adóhatóság, illetve a társadalombiztosítási szervek felé a többi munkaviszonyhoz képest egyszerűbb eljárásban történhetett volna.

A munkáltatók azonban kifogásolták, hogy a bejelentési eljárás a gyakorlatban egyáltalán nem lett egyszerűbb, sőt bizonyos esetekben kifejezetten életszerűtlen, különösen a mezőgazdasági idénymunkák esetében.

A háztartási munkának a többi egyszerűsített foglalkoztatással azonos kezelését a törvény előkészítése során a Munkástanácsok Országos Szövetsége végig kifogásolta, s javasolta annak külön történő szabályozását, s annak során a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetben most folyó standard-előkészítő eljárásban születő egyezmény vagy/és ajánlásban foglaltak figyelembe vételét.

Ez a törvény csak 2010. április 1-től 2010. július 31-ig volt, tehát csak négy hónapig volt hatályban.

Az új, 2010. augusztus elsején életbe lépett új törvény (2010. évi LXXV. törvény az egyszerűsített foglalkoztatásról) jelentősen módosította, sőt lényegében teljesen újraalkotta a korábbi törvényt.

A legfontosabb változás az, hogy a háztartási munka kikerült a törvényből, s nem vonatkoznak az egyszerűsített foglalkoztatás szabályai a kiemelten közhasznú szervezetekre sem, továbbá az, hogy valóban egyszerűsítette a törvényben meghatározott munkák esetében azok hatósági bejelentését.

A háztartási munkára vonatkozóan külön jogszabály, az egyes gazdasági és pénzügyi tárgyú törvények megalkotásáról, illetve módosításáról szóló 2010. évi XC. törvény, azon belül a törvény I. fejezete (1-7.§) rendelkezik az adórendszeren kívüli keresettel járó foglalkoztatás feltételeinek megteremtése címmel.

Ez a törvény nem a háztartási munkát végző és az őket foglalkoztató személyek közötti jogviszonyt, illetve annak tartalmi elemeit szabályozza, hanem kizárólag a háztartási alkalmazottal kapcsolatos adózási és bejelentési szabályokat rendezi.

A háztartási munka végzése tehát az új rendelkezések szerint nem ún. egyszerűsített foglalkoztatás, arra az egyszerűsített foglalkoztatásra vonatkozó törvényt nem lehet alkalmazni.

I.       Az egyszerűsített foglalkoztatás

Az új törvény az egyszerűsített munkának két típusát, illetve területét határozza meg:

a)    a mezőgazdasági, valamint a turisztikai idénymunkát és az

b)    alkalmi munkát.

A törvény mindkét munkavégzést atipikus munkaviszonyként határozza meg.

Természetesen alkalmi munkát és idénymunkát is lehet végezni hagyományos munkaviszonyban a Munka Törvénykönyve rendelkezései alapján is, az új jogszabályokban megállapított feltételek esetén azonban lehetősége van a feleknek arra, hogy jogviszonyukra az egyszerűsített foglalkoztatás szabályait alkalmazzák.

Az egyszerűsített foglalkoztatás szabályai szerint történő alkalmazás esetén nem kell betartani a Munka Törvénykönyvének egyes rendelkezéseit, továbbá a hagyományos munkaviszonyhoz képest egyszerűbbek a bejelentési, továbbá a közteherviselési szabályok is.

Az új törvény az egyszerűsített foglalkoztatáshoz a következő feltételeket állítja fel:

a)    Alkalmi munka esetén a munkáltatónak az általa foglalkoztatott hagyományos munkavállalók számától függően lehet meghatározott számú alkalmi munkavállalót foglalkoztatnia az egyszerűsített foglalkoztatás keretében egy adott naptári napon (0 fő esetén egy főt, 1-5 fő esetén két főt, 6-20 fő esetén 4 főt, 20 fő felett a munkavállalói létszám legfeljebb húsz százaléka lehet egyszerűsített foglalkoztatású alkalmi munkavállaló (napi alkalmi munkavállalói létszámkeret).

b)     Alkalmi munka esetén ugyanazon felek között korlátozott az egyszerűsített foglalkoztatási jogviszonyban történő alkalmazás időtartama is: e jogviszonyban lehet dolgozni legfeljebb öt egymást követő napon keresztül, egy naptári hónapban összesen tizenöt naptári napig és egy naptári éven belül legfeljebb kilencven napig (alkalmi munka tehát csak határozott időre létesíthető).

c)     Idénymunka esetén a fenti a) és b) pontokban említett korlátokat nem kell alkalmazni, de az idénymunkára és az alkalmi munkára is irányadó korlát, hogy amennyiben a munkáltató és a munkavállaló több ízben létesít egymással munkaviszonyt, ezen munkaviszonyok együttes időtartama nem haladhatja meg egy naptári évben a százhúsz napot.

Közteherviselés egyszerűsített foglalkoztatás esetén:

a)    a munkáltató által fizetendő közterhek: a munkaviszony minden naptári napjára idénymunka esetén munkavállalónként 500 Ft, alkalmi munka esetén 1000 Ft.

b)    nem kell a munkáltatónak fizetnie külön: társadalombiztosítási járulékot, szakképzési hozzájárulást, egészségügyi hozzájárulást és rehabilitációs hozzájárulást, s nem kell levonnia adóelőleget a munkavállaló munkabéréből

c)     a munkavállalónak nem kell fizetnie: nyugdíjjárulékot, egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulékot, egészségügyi hozzájárulást, valamint személyi jövedelemadó-előleget.

A közterheket a foglalkoztatást követő hónap 12-ig kell befizetni. A befizetés elmulasztását a jogszabály szankcionálja.

Ellátásra való jogosultság:

A korlátozott közteherviselés következménye az, hogy a munkavállalót nem illeti meg minden olyan társadalombiztosítási ellátás, amely a hagyományos munkaviszony keretében foglalkoztatott munkavállalókat megilleti.

A korlátozott ellátási jogosultság a következőkre terjed ki: nyugellátás, baleseti egészségügyi szolgáltatás, valamint álláskeresési ellátásra való jogosultság szerzése.

Bejelentési és bevallási szabályok:

Az egyszerűsített foglalkoztatás keretében alkalmazott munkavállalót a munkáltató a munkavégzés megkezdése előtt köteles bejelenteni az adóhatóságnak, a bejelentés – választása szerint – történhet:

a)    elektronikus úton

b)    telefonon vagy

c)     SMS útján (erre csak 2010. december 1-től lesz lehetőség).

A bejelentendő adatok: a munkáltató adószáma, a munkavállaló adóazonosító jele s TAJ száma, az egyszerűsített foglalkoztatás jellege, valamint a munkaviszony tervezett napjainak száma.

A bejelentés két órán belül, vagy délelőtt 8 óráig van lehetőség, utána már be kell fizetni a közterhet.

II.    A háztartási munka

A törvény szerint háztartási munka: a kizárólag a természetes személy és háztartásában vele együtt élő személyek, továbbá közeli hozzátartozói mindennapi életéhez szükséges feltételek biztosítását szolgáló következő tevékenységek: lakás takarítása, főzés, mosás, vasalás, gyermekek felügyelete, házi tanítása, otthoni gondozás és ápolás, házvezetés, kertgondozás.

Háztartási munkát az adórendszeren kívüli kereset mellett csak természetes személy végezhet természetes személy részére a törvényben meghatározott konkrét tevékenységek keretében.

A háztartási munkát végző személy a háztartási alkalmazott, aki ezt a tevékenységet nem végezheti sem egyéni, sem pedig társas vállalkozóként. A háztartási munkát végző személy foglalkoztatója pedig csak olyan természetes személy lehet, aki a háztartási alkalmazott munkáltatója, illetve megbízója vagy megrendelője.

A foglalkoztató a háztartási alkalmazott részére ún. adórendszeren kívüli keresetet fizet az elvégzett munkáért.

Az adórendszeren kívüli kereset jellemzői:

-         a foglalkoztató nem köteles adó és járulék fizetésére, ha az adóhatóság felé a bejelentési kötelezettségét teljesítette

-         a háztartási alkalmazott sem köteles adó és járulék fizetésére, még akkor sem, ha a foglalkoztató a bejelentési kötelezettségét elmulasztotta.

-         a keresetet sem a foglalkoztatónak, sem pedig a háztartási alkalmazottnak nem kell bevallania a jövedelembevallása során.

Az adórendszeren kívüli kereset tehát nem adóköteles jövedelem, s nem kell fizetni utána azokat a járulékokat sem (pl. társadalombiztosítási járulékok), amelyeket a munkabérek után fizetni kell.

A foglalkoztató kötelezettségei:

- a háztartási alkalmazottat havonta előzetesen be kell jelentenie az állami adóhatóságnak nyilvántartásba vétel miatt (a bejelentendő adatok: a foglalkoztató adóazonosító jele, a háztartási alkalmazott adóazonosító jele és TAJ száma és a tényleges foglalkoztatás kezdő napja), továbbá

- minden alkalmazott után havi 1000 Ft regisztrációs díjat kell fizetnie legkésőbb a foglalkoztatást követő hónap 12. napjáig. A regisztrációs díj a központi költségvetés bevétele. A regisztrációs díj befizetésének elmulasztása esetén a foglalkoztató 100.000 Ft-ig terjed mulasztási bírsággal sújtható.

A regisztrációs díj megfizetése nem keletkeztet jogosultságot társadalombiztosítási ellátásra.

A háztartási alkalmazott havonta igazolást kérhet a foglalkoztatótól az adott hónapban munkavégzéssel töltött napokról, a foglalkoztatás helyéről, a munkáért kifizetett összegről és a kifizetés időpontjáról. Az igazolást a foglalkoztatónak és a háztartási alkalmazottnak is alá kell írnia. A foglalkoztató az igazolás kiadását nem tagadhatja meg.

A háztartási alkalmazott után tehát sem adót, sem pedig járulékot nem kell fizetni, csak ún. regisztrációs díjat, ez utóbbi azonban nem biztosít az alkalmazott részére semmilyen társadalombiztosítási ellátásra való jogosultságot.

A törvény a háztartási munka kapcsán csak azt a helyzetet rendezi, amikor a háztartási alkalmazott részére fizetendő kereset után sem a foglalkoztatónak, sem pedig a háztartási alkalmazottnak nem kell adót és járulékot fizetnie, s a háztartási alkalmazott bejelentése is egyszerű eljárás keretében történik.

Nem rendezi azonban a törvény a felek között háztartási munkára létrejött jogviszony tartalmát, hanem a háztartási munkát, mint sajátos jogviszonyt csak a munkáért járó kereset oldaláról, a kereset utáni adó-és járulékfizetés, valamint az adóhatóság felé történ bejelentési eljárás szempontjából szabályozza.

Nem egyértelmű a szabályozásból, hogy a háztartási munka milyen jogviszonyt keletkeztet az alkalmazott és a foglalkoztató között, hagyományos munkaviszonyt, vagy polgári jogi (megbízási, illetve vállalkozási) jogviszonyt, vagy ez egy sajátos, atipikus szerződés lesz-e.  A foglalkoztató személyének meghatározásánál a törvény azt mondja, hogy a természetes személy foglalkoztató lehet munkáltató, megrendelő vagy megbízó. Ezek a kifejezések a munkaviszonyra (munkáltató) és a polgári jogi jogviszonyra (megrendelő, megbízó) utalnak. Az adórendszeren kívüli kereset azonban egyik hagyományos munkaviszonyra, illetve polgári jogviszonyra sem jellemző. A törvény címében használt kifejezés, az adórendszeren kívüli keresettel járó foglalkoztatás elnevezés arra utal inkább, hogy itt egy sajátos új atipikus jogviszonyról van szó. Zavaró azonban, hogy a törvény semmilyen lényeges szabályozást nem tartalmaz e jogviszony tartalmára, azaz a felek jogaira és kötelezettségeire vonatkozóan. 

Nem egyértelmű a jogszabály szövegéből az sem, hogy természetes személyek között háztartási munka végzésére irányuló jogviszony csak e törvény szerint létesíthető-e vagy a hagyományos munkajogi, vagy polgári jogi szerződések alapján is.

Aggasztó a törvénynek az a rendelkezése is, amely az adó-és járulékfizetési kötelezettség mellőzése miatt nem biztosítja a háztartási alkalmazottak társadalombiztosítási ellátását sem. Kérdéses, hogy ez a megoldás összhangban van-e a társadalombiztosításra vonatkozó jogszabályokkal, továbbá, hogy nem jelent-e hátrányos megkülönböztetést a törvény hatálya alatt foglalkoztatott háztartási alkalmazottak és más foglalkoztatási jogviszonyban álló személyekkel szemben?

Budapest, 2010. augusztus 17.

                                                                                               Dr. Czuglerné dr. Ivány Judit

                                                                                                                Jogi szakértő

                                                                                       Munkástanácsok Országos Szövetsége

Új hozzászólás