|
Válaszlevél John Monks-nak, az Európai Szakszervezeti Szövetség (ETUC) főtitkárának, a magyar médiatörvény kapcsán közzétett aggodalmaira reagálva
Tisztelt Főtitkár Úr!
Hivatkozással az ETUC közleményére, azért írok Önnek, mert szeretném, ha megismerné és megfontolná azokat a magyarországi munkavállalók és civil társadalom által megfogalmazott érveket, amelyek az önökénél árnyaltabb megközelítésben vizsgálják a felszínre került problémákat a magyarokat ért támadások tükrében.
Mindenekelőtt szeretnék kijavítani két aggasztó pontatlanságot. Az első: a „médiatörvény” néven közismert aktus pontos neve angolul The Act on Media Services and Mass Media, és nem „law of media control”, ahogyan a közleményben szerepel. A második: a közlemény címében az áll, hogy „Az ESZSZ elítéli…” (The ETUC deplores…), a fejlécben pedig: „Az Európai Szakszervezeti Szövetség legmélyebb aggodalmának ad hangot…” (The European Trade Union Confederation (ETUC) expresses its deepest concern about..). Jómagam, mint az ESZSZ egyik magyar tagszervezetének az elnöke, nem tudok arról, hogy az ETUC megfelelő fórumain született volna döntés egy ország törvényének az elitéléséről. Ha mégis, az általam vezetett szakszervezet nevében szeretném kijelenteni, hogy nem értenénk egyet, sőt, tiltakoznánk egy ilyen döntés ellen. Csak egyetlen érv mentén: nem tudom elképzelni, hogy az ETUC vezetésének és szakértőinek lett volna módja tanulmányozni a törvény hivatalos angol nyelvű fordítását, megállapítani, hol és mennyiben tér el a magyar törvény más EU tagállamok médiatörvényeitől olyan módon, ami sértené a magyar munkavállalók vagy a demokrácia alapelveit (pld. a Charter of Fundamental Rights Article 11 elveit). Azt se tudom elképzelni, hogy a nyilatkozat szerzői megalapozottan neveznék „cenzuratörvénynek”, amely „méltatlan a demokráciához és ahhoz az országhoz, mely jelenleg veszi át az EU politikai vezetését” („This censorship law is unworthy of a democracy and of a country currently assuming the political leadership of the EU”.) Azért nem tudom elképzelni a fentieket, kedves Főtitkár Úr, mert én elolvastam a törvényt. Sajnos, az a benyomásom, hogy a sajtónyilatkozat szerkesztői és azok, akik engedélyezték a közzétételét, csatlakoztak a Magyarország elleni szégyenletes uszító, rágalmazó kampányhoz, támadássorozathoz.
Voltaképpen hasznos ez a támadássorozat, mert – akaratlanul is - nyilvánvalóvá teszi a valódi hatalmi viszonyokat. Már csak az IMF és a Világbank, vagy a hazánkat Brüsszelben feljelentő 13 multinacionális vállalat hatalmi ágként való megnevezése hiányzik, és akkor kompletten előttünk áll a demokratikusan megválasztott kormányok fölötti hatalom valódi szerkezete, amely kényszerítő, fegyelmező és értelmező funkciókat tölt be. Megdöbbentő tény, hogy az ETUC közleménye is hozzájárul az utóbbi funkcióhoz!
Az ESZSZ tagjaiként régóta konszenzus alakult ki közöttünk, hogy az egész újfelvilágosodás-projekt azért jutott válságba, mivel csak elkülönült egyénekben képes gondolkodni. Ez a modell válságba taszította a modern civilizációt és a világgazdaságot. A teljesen elszabadult tőkepiac minden helyi kezdeményezést és vállalkozást ellehetetlenít. Az ellenőrizetlen piac ugyanolyan irányba visz, mint a kommunizmus. A neoliberalizmusnak nincsenek érvei, nem lehet vele még vitatkozni sem. Éppen maga pusztítja el a szabadelvűséget, amelyet papíron képviselt valaha. Bár a neoliberális szisztéma 2008-ban végleges csődöt mondott, elvakult hívei mégis tovább erőltetik. Ez is hasonló a marxisták-leninisták szemléletéhez.
Mi magyarok igenis a bevált európai társadalmi modellt szeretnénk megvalósítani, nevezetesen a Ludvig Erhard által kitalált szociális piacgazdaság modelljét. Az államnak igenis legyen joga, sőt hatalma beavatkozni a gazdasági folyamatokba. Wilhelm Röpke programjának lényegét ma is érvényesnek tartjuk: az államokat és a piacokat a társadalomnak kellene ellenőrizni. Röpke a társadalom deproletarizálódását hirdette meg. Ennek lényege, hogy emberi léptékű üzemek, emberséges munkavállaló-munkaadói kapcsolatok szükségesek.
Magyarországon rendszerváltás néven két rendszer ért össze: egy nagyon durva manchesteri kapitalista rendszer és egy rendkívül alulfejlett kényszer-mikro vállalkozói kör, amely együtt jár a feketegazdasággal. A fennálló viszonyok úgy jöttek létre, hogy a magyar kormányok az elmúlt húsz év során minden a nyugati befektetők részéről megfogalmazott elvárásnak igyekeztek eleget tenni, arról biztosítva a társadalmat, hogy ez az ő érdekük. Ez az oka annak, hogy a munkavállalók bére ma a harminc évvel ezelőtti reálértéken van, és ebből származik a külföldi befektetőknek a munkavállalók jövedelem emelkedéséhez képest harmincszoros profitnövekedési értéke.
Vagyis a magyar társadalom kifosztása a korlátozatlan sajtószabadság ellenére, vagy éppen annak közreműködésével minden morális és demokratikus korlátot átlépett. Az elmúlt húsz év során a globális sajtó neves képviselői, akik most hecckampányt folytatnak a tisztességesen küzdő Magyarország és annak tisztességesen küszködő miniszterelnöke ellen nem tartották említésre méltó témának hazánknak és az Önök által is képviselt munkavállalóknak ezt a tragikus helyzetét. Magáról minden társadalmi kontrollt lesöprő, láthatatlan globális hatalom képviselői felismerték, hogy sikerük alapvető feltétele, ha kiragadják a közösségek kezéből annak esélyét, hogy maguk határozhassák meg mindennapjaik eseményeinek értelmezését. Az így létrejött szimbolikus értelmezési erőszak nemcsak azt teszi lehetővé, hogy alávetettjei milyennek lássák azt a világot, amelyben élnek, és azt, hogy értelmezési képességüktől megfosztva elfogadják alávetettségüket és kifosztottságukat, hanem azt is, hogy ők maguk aktívan részt vállaljanak a köréjük épülő ketrecviláguk kivitelezésében
Ezekből, a viszonyokból lett elege a magyar munkavállalók többségének és a társadalom ezért adott elsöprő támogatást a kormányt alakító politikai erőknek 2010 tavaszán.
A kormány elszánt küzdelme a megújulásért az egyik legkényesebb pontjához ért, a globális pénzügyi birodalom véleményhatalmi diktatúrájával, illetve külső és belső támogatóival történő összecsapáshoz. A tematizációs hatalom dönti el, hogy miről is „szóljon a világ”, az értelmező hatalom pedig azt, hogy hogyan szóljon minderről. A rendszerváltás ténye, okai és következményei az uralkodó véleményhatalmak számára - létérdeke miatt - a legfőbb tabu témát jelentik! A globális véleményhatalom brutálisan ragaszkodik megszerzett pozícióihoz. Csak az engedelmes és kifosztható munkások és fogyasztók csordaösztönére építve tartható fenn a fogyasztói társadalom.
Ez az igazi, végső és legmélyebb tétje ennek a médiaháborúnak.
A lényeg, hogy a „valóvilág” gyanánt legyen továbbra is eladható az a pusztító szeméttömeg, amit a globális média- és profitgépezet cinikus-gátlástalan kitartottjai szabadságként próbálnak tálalni. Ezért kell Magyarországot Führer-államként emlegetnie a tekintélyes nyugati napilapoknak, ezért kell hisztériát kelteni világszerte.
Vagy talán azért, mert a magyar változások sikeres véghezvitele rendkívül veszélyes példát mutathatna más országoknak? Miért nem reagált az ETUC ilyen erélyes sajtónyilatkozattal a tavaly őszi szakszervezeti és diákmegmozdulásokra Franciaországban, Belgiumban, az Egyesült Királyságban, másutt?!
A Magyarország ellen folyó kampány a támadások mögött álló erők céljától ellentétes hatást vált ki a társadalomban. (Erre jó példa a német nyomtatott sajtóra adott német társadalmi reakciók sora, ahol az olvasók azt írják, hogy minél jobban támadják a magyarokat, annál szimpatikusabbak számukra, hiszen a német polgárok is nehezen tolerálják a nagyvállalatok magatartását, és amennyiben a német politikusok közvélemény-kutatást mernének végezni a kérdésről, nagy meglepetés érné őket.)
A szólásszabadság nevében kérjük, hogy tartsák tiszteletben a mi véleményünket is.
2011. 01. 07.
Palkovics Imre
Munkástanácsok Országos Szövetség
|
