|
A Munkástanácsok nem kér a Parragh-féle ázsiai munkakultúra
biztosította foglalkoztatás-bővülésből
(ami már a meghirdetésekor megbukott)
Ez a gazdaságpolitika nem túl bonyolult, a növekedés egyetlen forrásának a munkások kifosztásának növelését tekinti. A formálódó jövőkép már a látszatát sem őrzi annak az ígéretnek, hogy európai társadalmi feltételek között élhet a növekedés egyetlen forrása a munkaerő, az csupán a politikai és gazdasági elit privilégiuma lesz – tudtuk meg Parraghtól, a miniszterelnök tanácsadójától a Hír Tv adásában.
Parragh a munkavállalók számára vérlázító cinizmussal, tájékozatlansággal, hazudozással próbálta elhárítani a felelősséget magáról a megbukott gazdaságpolitikában játszott tanácsadói szerepe kapcsán. Dante óta tudjuk, előkelő helye van a rossz tanácsok osztogatóinak a pokolban. A műsorvezető kérdését kínos magyarázkodással igyekezett hárítani a magyar munkáltatók foglalkoztatási kultúrája kapcsán, ismét azt állítva, hogy a magyar munkáltatói kultúra korrektnek mondható, a kisvállalkozások terén pedig egyenesen familiáris. A negatív példák a figyelemre nem érdemes kisebbséget jelentik. Az igazság ezzel szemben az, amit a Munkaügyi Felügyelet vizsgálata bizonyít, hogy a vizsgált munkáltatók nyolcvan százaléka sérti meg a munkavállalók jogait.
Parragh ezt úgy javasolja orvosolni, hogy a törvénytelen viszonyokat emelné törvényerőre, és ettől egy csapásra megszűnik a törvénytelenség. Ezen a ponton érhető tetten a hazug érvelés, hogy majd a magyar gazdaság attól erősödik meg, ha a munkaügyi szabályok a kínai és dél-koreai viszonyokhoz lesznek hasonlatosak, azért hazug az érvelés, mert a Munkaügyi Felügyelet vizsgálatai szerint ezek a viszonyok már nagyon hasonlóak a munka világa gyakorlatában, és attól a gazdaság eredményessége nem lesz más, hogy ezentúl papíron is jogfosztott lesz a magyar melós. Vagyis ha eddig nem dübörgött a gazdaság, ezután sem fog. A magyar társadalom aktív részének felét jogfosztott páriává téve, hogy az elit jóléte fenntartható legyen, tovább fokozva a társadalom kettészakadását most már ázsiai dimenziókban.
Ez lenne a megoldás, erre futja? Ezért kellett a Munkástanácsoknak az elmúlt nyolc évet végigküzdeni a szocialista-liberális kormányokkal, mint a nemzetközi pénzügyi birodalom lobbistáival? Ezért kellett nekünk a FIDESZ-hez fordulnunk segítséget remélve, hogy megszűnjön a jogtiprás a munkavállalókkal szemben nap mint nap, hogy most végérvényesen kitaszítsanak bennünket a jogállam keretei közül, prédának lökve a kínai kacatárus munkáltatónak, aki még a mobiltelefonját is elveszi a feketén foglalkoztatott magyar eladónőtől, hogy azt a gyereke föl se hívhassa, hogy mikor láthatja ismét?
Ez a családokért folytatott, nemzeti együttműködés politikája? Bármennyire is fájdalmas ezt nekünk kimondani, de ebből nem kérünk!
Budapest, 2011. szeptember 5.
Palkovics Imre |
