Mindig rossz, ha betegségről hall az ember, pláne ha az a közvetlen környezetében, családjában munkahelyén történik.
Sajnos mi ezt a Debrecen 2. posta kézbesítési osztályán megtapasztaltuk.
Egyik fiatal kézbesítő kollegánkról kiderült ugyanis, igen komoly betegségben szenved.
Érezte, hogy valami nincs rendjén az egészségével, folyton szomjas volt, sokat hirtelen fogyott.
Elment az orvoshoz, aki cukorbetegséget állapított meg. Mikor az osztályvezető asszony közölte mi történt, hogy János cukorbeteg lett és naponta háromszor kell önmagának beadni inzulint, az osztályt valósággal sokkolta a hír.
Azt hiszem mindenki egy pillanatra arra gondolt, mi lenne, ha ez vele történne meg? Talán ez is közrejátszott abban, hogy egyik kollegánk javasolta pénzt gyűjtsünk Jánosnak, hogy megvehesse azt a vércukor-szintmérő készüléket, melyre - sajnos- most már mindennapi életben szüksége lesz.
Mikor a POFÜSZ Debreceni Munkástanácsa vezetője megtudta a rossz hírt, azonnal felajánlotta anyagi és erkölcsi segítségét. Végül elnökségi döntés alapján a készüléket a szervezetünk megvásárolta, s azt a kollegák által összegyűjtött pénzzel együtt eljuttattuk Jánoshoz. Meg kell említenem még, hogy a munkatársak mellett a Debrecen 2. posta vezetése is nagyon segítőkésznek mutatkozott.
Hiszen János barátunk számára igen humánusan és rugalmasan más területen biztosított munkalehetőséget addig, míg rendes munkakörébe vissza nem térhetett.
Zárszóként talán még annyit mondhatnék, hogy bár ellentétek, feszültségek sajnos mindig voltak, vannak, lesznek köztünk, de íme a példa, ha a helyzet úgy hozza, képesek vagyunk az összefogásra.
Lonsták Péter |
